Korábban rendezvényszervezőként dolgoztam, jártam az országot, olykor a világot is és ezerrel pörögtem, halmoztam a projekteket és azzal együtt az élvezeteket is. Aztán jött a Covid, megállt az idő, megállt a világ, de az én pocakomban elkezdett nőni egy kis élet, egy csoda. A munkám hiányával keletkezett űrt és a bezártságot nehéz volt megélni, keresnem kellett magamnak valamit, ami elvonja a figyelmem. Így találtam a mosható pelenkákra. 

Beleástam magam a témába, minden Facebookon található csoportba regisztráltam, rendeltem minden fajta pelusból, videókat néztem, teljesen a rabja lettem. Amikor azonban a környezetemnek meséltem új hobbimról és elmondtam, hogy Léda, a lányom mosipelusos lesz, mindenki kételkedett. Megkaptam ugyanazokat a mondatokat, amiket ilyenkor a többség megkap: „Tényleg azt gondolod, hogy majd a kakis pelenkákat fogod mosni?” „Hogy lesz erre időd egy baba mellett?”, a férjem csak annyit mondott „Jól van szívem, te tudod”. Szerencsére nem vagyok az a lebeszélhető fajta, tulajdonképpen a kételkedés még jobban ösztönöz, így a lányom születése után rögtön bele is vágtam a mosizásba. Azóta minden kételkedő csodálja a lányom popiját, a férjem pedig talán büszkébb a nyári villantásokkor, mint én. Nem volt kérdés, hogy új célom lett népszerűsíteni a mosható pelenkázást. Óriási öröm számomra, hogy már többszáz kis popsin virít az általam forgalmazott pelenka. Hiszek a fokozatosságban, és abban, hogy már napi egy pelenka kiváltása is számít. Ha van benned némi nyitottság a mosható pelenkázás felé, vágj bele, csatlakozz a MosiPopi közösséghez.